Page 4 - Épületgépész 2020 szeptember
P. 4
Ajánló
Mennyiségek és arányok
Mérnöki és bármilyen műszaki szakmai munkánk során a mennyi-
ségek mellett mindig is figyelemmel kellett és kell kísérnünk az
arányok változását. Amikor például az épületeink egyre jobb hő-
szigetelésével és egyre jobb hőtechnikai tulajdonságú nyílászárók
alkalmazásával a transzmissziós hőveszteségeket erőteljesen le-
csökkentettük, jogosan merült fel az igény, hogy most már a szel-
lőzési hőveszteség csökkentése érdekében is tennünk kell valamit.
Az egyszerű ablakszellőztetést az évek során így váltották fel a
különböző gépi szellőzési módok (kezdve az egyszerű gépi elszí-
vásos szellőzéssel, és a jelen állapotok szerint befejezve a nagy
hatékonyságú hővisszanyerős szellőztető berendezésekkel). Egy, a 2000-es évek elején,
Németországban készült tanulmány szerint az akkor meglévő épületállomány transz-
missziós és szellőzési hőveszteségének aránya nagyjából 3:1 volt, ami az alacsony ener-
giaigényű házak esetében 1:1-re változott. Ez indokolja azt, hogy a továbbiakban a
szakembereknek a transzmissziós hőveszteségek csökkentése mellett legalább ugyan-
úgy kell törekedniük a szellőzési hőveszteségek minimalizálására is.
Az arányok kérdése ezen lapszámunk négy szakcikkében is felmerül.
Szilágyi Zsombor a háztartások energiafelhasználása területén részletes számadatokkal
szemlélteti többek között a háztartások végső energiafelhasználásának százalékos
megoszlását az egyes energiahordozók között, valamint a felhasználási cél szerinti ará-
nyokat. A háztartások tipikus földgázfelhasználási profilján keresztül pedig bemutatja
azt, hogy az egyes hónapokra a teljes évi földgázfelhasználás hány százaléka esik. Ebből
kiderül, hogy január, február, március, november és december hónapokban a teljes éves
földgázmennyiség jó háromnegyedét fogyasztjuk el.
A hőhidakról szóló cikkében dr. Nagy Balázs a következőt állapítja meg: „A modern és
alacsony energiaigényű épületek hőveszteségeinek meghatározására a régebben alkal-
mazott ökölszabályok, több évtizedes közelítések már pontatlanok, sok esetben kárté-
konyak.” Itt megint csak az arányokról van szó, ugyanis minél inkább csökken egy épület
hővesztesége, annál nagyobb figyelmet kell fordítanunk az olyan, korábban sokszor el-
hanyagolt mennyiségek pontos számítására, mint például a hőhidak hővesztesége. Egy
régi rendelkezésben, a fűtési hőszükséglet számításáról szóló MSZ-04-140/3-87 szab-
ványban még mindössze csak a talajba irányuló energiaáram számításánál lehet felfe-
dezni egyfajta hőhíd-hőveszteség számítási módszert, amely a padló kerületére
vonatkozó, vonalmenti hőátbocsátási tényezőn alapult.
Kardos-Kunszt Ferenc a levegős hőszivattyúkról szóló szakcikkében többek között be-
mutatja azt, hogy észak-magyarországi éghajlati körülmények között +3 °C alatti külső
hőmérsékleteken kell bevinni az éves fűtési energia 78%-át, +3 °C feletti külső hőmér-
sékleteken pedig mindössze a 22%-át, amely arány a levegős hőszivattyúk üzemvitele
és gazdaságossága szempontjából érdekes.
Végül a koronavírus-járvány által okozott válságról készült írásunkban a klímaberen-
dezések üzemeltetésével kapcsolatos megállapítások között is előkerül az arányok kér-
dése, ugyanis az egyik fontos tanács így szól: „A visszakevert levegő mennyiségét
(amennyiben van ilyen) csökkentsük a külső levegő javára.”
Az arányok fontosságára való figyelemfelhívás jegyében kívánok hasznos időtöltést
ezen lapszámunk olvasása közben!
Dr. Vajda József szakszerkesztő
4 Épületgépész IX. évfolyam – 2020. szeptember
