A VII. Országos Kéménykonferencián a MÉGSZ képviseletében Gyárfás Attila elnöki tanácsadó hét javaslatot tett a vitás kérdések megoldására. A konferencia záróülésén a résztvevők többsége azonban egy kivételével nem szavazta meg a javaslatok zárónyilatkozatba kerülését. Szubjektív tudósításunk és a MÉGSZ javaslatai:

A konferencia meghirdetett célkitűzése, a „szakma” összefogásának szükségessége, az évek óta húzódó vitás kérdések tisztázása és a megoldások közös keresése, vitathatatlanul támogatandó. A konferencia szakmai programja azonban csak részben felelt meg a kitűzött célnak.

Az elhangzott előadások szakmailag színvonalasan tárgyalták a tüzelőberendezések biztonságos és hatékony működtetésének feltételeit, az un. „kéményáramkör” fenntarthatóságának feltételei alapján. Több megközelítésből hallhattunk előadásokat a zárt térben üzemeltetett tüzelőberendezések biztonságát alapvetően meghatározó égési levegőellátás és az égéstermék elvezetés elméleti és tervezési kérdéseiről. Több előadás utalt azonban arra is, hogy ezek szempontok nem mindig érvényesülnek a gyakorlatban. Részben azért, mert a jogszabályok, ebben a vonatkozásban gyakran nem egyértelműek, ezért betartatásuk sem következetes.

Közismert, hogy a hatályos építési jogszabályok részben elavultak, nem támogatják, vagy igen nagy késéssel követik a korszerű, energiahatékony építészeti kialakításokat, eljárásokat. Sajnos ide kell sorolni a kémények kialakításával és üzemeltetésével, ellenőrzésével kapcsolatos jogszabályokat is. Meg kell jegyezni, hogy ezen a helyzeten nem sokat segített az új, egyébként szorosan szakmailag nézve, előremutató MSZ 845 szabvány sem.

Ez utóbbi szempontból nagyon sajnálatos, hogy Soltész Ilona a Belügyminisztérium főosztályvezető helyettese „Az épületek tervezését érintő aktuális jogszabályi változások” c. előadása elmaradt. A jóváhagyás előtt álló OTÉK-módosítás és a tervezett kéményseprésről szóló törvény koncepciója ismertetésének elmaradása jelentős vesztesége volt a konferenciának.

A megfelelő jogszabályi környezet megteremtése mellett a konferencia napjaink két kiemelkedően fontos feladatára hívta fel a figyelmet. Az egyik elsősorban műszaki jellegű, a hazánkban százezres nagyságrendben működő gyűjtőkémények biztonságossá és egyáltalán használhatóvá tétele. Ezek a lakóépületek potenciális veszélyforrásaivá váltak az elmúlt évek alatt, egyrészt a rendszeres karbantartásuk elmaradása, másrészt a lakások energiamegtakarítást célzó szigetelése, légtömörré tétele miatt. Megszűnt a lakóterek természetes szellőzése, sőt a különböző gépi elszívók beépítése következtében a „szellőzés” sok esetben a nyitott tüzelőberendezések kéményein keresztül, égéstermék visszaáramlását eredményezve történik. Ezt a veszélyt tovább fokozza a kandallók, vagy más, szilárd tüzelőanyaggal üzemeltetett nyitott kályhák, kazánok pl. gázkazánokkal, gázvízmelegítőkkel egyidejű üzeme. Égetően fontos feladat tehát a többszintes lakóépületek gyűjtőkéményei működésének biztonságossá tétele, de a kor követelményeinek megfelelő energiahatékony fűtési rendszerekkel együttüzemelve. A legnagyobb akadály itt a felújítások pénzügyi hátterének hiánya. Állami segítség nélkül a feladat megoldhatatlannak tűnik.

A másik, napjaink legaktuálisabb kérdése az ún. megújuló energiaforrások használata lakóépületekben. A Kéménykonferencia programja természetesen ez alatt a biomassza, elsősorban a fatüzelés kérdéseire összpontosított. Kéményseprőknek, kivitelezőknek és kémény gyártóknak hálás téma, mert ezekhez biztosan kell kémény, méghozzá a viszonylag nagyfokú terhelés miatt jó minőségben és gyakori ellenőrzést, tisztítást igényelve. Mellette szóló érv a vezetékes energiaellátástól való függőség megszüntetésének lehetősége is. Az érintettek nyilvánvaló piaci érdekeltsége mellett azonban elhangzottak e tekintetben más, megszívlelendő szempontok is. Mindenekelőtt a levegő szennyeződés nagyfokú növekedése a sűrűn beépített településeken belül. Súlyosbítja a helyzetet, hogy ezekben a tüzelőberendezésekben gyakran háztartási hulladékot is elégetnek. A szilárd tüzelőanyaggal történő tüzelés, mint a gáztól való függőség megszüntetése, természetesen kevéssé megvalósítható többszintes épületekben, mert ezek nem rendelkeznek az ehhez szükséges adottságokkal (tartalék tüzelőberendezés, kémény, tüzelőanyag tárolás, hamu kezelése stb.), de az ott lakók sem szívesen mondanak le a tiszta, automatikus fűtési módok kényelméről. A szilárd tüzelőanyaggal történő tüzelés városi, többszintes épületekben tehát tartalék fűtésként, általános megoldásként sem értékelhető. Ebben a tekintetben a többlakásos, többszintes épületekben a csupán tartalék kéményekhez való ragaszkodásnak sincs értelme. Jobb lenne tartalék fűtésről beszélni.

Hiányzott a konferencián az ingatlanok tulajdonosainak hangja. Nem vettek részt a lakóközösségek képviselői, sőt ingatlanforgalmazók sem. Az ő véleményük, az ő érdekeik árnyalhatták volna az előadások többé-kevésbé azonos irányultságát, mert ugye a szolgáltatásokat ők fizetik.

A Kéménykonferencia, hagyományosan, ajánlások megfogalmazásával zárult. A konferencia résztvevői ezúttal is javaslatot tehettek az elhangzottak kiegészítésére vagy a fennálló problémák megoldására. Az írásban benyújtott javaslatokat a konferencia szervező bizottsága szerkesztett formában, egyenként terjesztette a konferencia elé és szavaztatta meg a jelenlévőkkel. A többséget kapott ajánlások kerülhettek be a konferencia záródokumentumába.

A Magyar Épületgépészek Szövetsége (MÉGSZ) képviselőjeként, a MÉGSZ nevében összesen hét javaslatot tettem. Sajnálatos azonban, hogy a döntően kéményseprő-ipari közszolgáltatók képviselőiből álló résztvevők, egy javaslat kivételével, ezeket nem szavazták meg. Kifogásaik egyik esetben sem valódi szakmai szempontok voltak, sokkal inkább a kialakult piaci pozíciójuk gyengítésétől féltek. Őrzik a közszolgáltató kialakult, megfellebbezhetetlen véleményalkotási jogát, úgy a tervezés, mint a kivitelezés és a felülvizsgálat, karbantartás területén. Nem ismerik el a nem közszolgáltatónál alkalmazott, más kéményseprő mester, vagy kéményszerelő szakember piaci tevékenységét sem. Ezek árát végső soron természetesen az ingatlan használója fizeti – nem mindig megindokolhatóan.

A MÉGSZ benyújtott javaslatait tartalmazó hozzászólást tájékoztató jelleggel itt közöljük.

Gyárfás Attila elnöki tanácsadó

Magyar Épületgépészek Szövetsége

2012. március 30.