Hirdetés


Hirdetés

Hírek
Módosították a földgázfelhasználásról szóló törvényt – mi várható ennek kapcsán? PDF Nyomtatás E-mail

A napokban módosították a földgázellátásról szóló 2008. évi XL. törvényt (GET), de a további részletesebb jogszabályi változásokat a 11/2013. NGM rendelet (MBSZ) módosítása fogja tartalmazni. Mi változott és mi várható még, mit szorgalmaznak a szakmai érdekvédők – Gyárfás Attila, a MÉGSZ ügyvezető elnöke ezt a kérdéskört járja körül.

A szeptemberben, országgyűlési képviselők által benyújtott és 2018. január 1-én hatályba lépő törvénymódosítás tovább egyszerűsítheti gázfelhasználó berendezések átalakítását, ezen belül a készülékcsere elvégzésének folyamatát. A javaslattal összefüggésben hatályát veszti a gáz csatlakozó vezetékek és felhasználói berendezések műszaki-biztonsági felülvizsgálatáról szóló 19/2012. (VII. 20.) NGM rendelet is, de a csatlakozóvezeték és a felhasználói berendezés üzemképes és biztonságos állapotban tartása, a gáztörvény hatálya alatt a továbbiakban is az ingatlan tulajdonosának kötelessége marad. Ennek megfelelően köteles gondoskodni azok rendszeres karbantartásáról, javításáról és szükség szerinti cseréjéről.

A tervezett változás ellen az utóbbi hetekben hallható és olvasható tiltakozások csak annyiban lehetnek jogosak, hogy az előkészítési munkák egyes fázisai nem kellően összehangoltak, aminek eredményeképpen a részletes szabályozás csak a módosított törvény várható hatályba lépése után fog megjelenni. A tiltakozások tartalma és formája nagyrészt a hatályos szabályozás nem kellő ismeretére és a javaslat téves értelmezésére utal. Alapvető hiba, hogy összekeverik a műszaki-biztonsági ellenőrzés és a műszaki-biztonsági felülvizsgálat fogalmát.

Tény, hogy a műszaki-biztonsági felülvizsgálatok végzését szabályozó 19/2012. NGM rendelet a tervek szerint megszűnik, de a törvény ezzel egyidejűleg a csatlakozó és fogyasztói vezetékek (tömörségi) felülvizsgálatát, szivárgásellenőrzéssel továbbra is a földgázelosztók kötelezettségévé teszi, egyetemes szolgáltatásra jogosultak (döntően a lakossági fogyasztók) esetében ingyenes szolgáltatás formájában. Kiszervezhető tevékenységként az arra jogosultsággal rendelkező gázszerelő a továbbiakban is végezheti ezeket a tevékenységeket. (Nyitott kérdés, hogy csak az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználói körben, vagy valamennyi felhasználási helyet érintően.)

A változtatás indoka elsősorban az, hogy a 19/2012. NGM rendelet nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Semmi garancia nincs ugyanis arra, hogy a felülvizsgálat időpontjában biztonságosan üzemelő rendszer további 10 éven keresztül változatlanul biztonságos marad. Emellett a felhasználók igen kis hányada rendelte meg az egyébként számára kötelezően előírt felülvizsgálatot, még azután sem, amikor az számukra ingyenessé vált. Ez utóbbi miatt nem tekinthető hitelesnek az az aggály, hogy a felülvizsgáló jogosultsággal is rendelkező gázszerelők elveszítik megélhetésük forrását.

Mindezekkel kapcsolatban a MÉGSZ elnöksége továbbra is nagyon fontosnak tartja a gázfogyasztó készülékek rendszeres karbantartását, fontosságának kihangsúlyozását, törekszik arra, hogy a felhasználók ismerjék meg ezt az elsősorban az ő érdekeiket szolgáló kötelezettségüket, ennek elmaradása pedig szankcionálható legyen. A műszaki biztonságot és vele az energiahatékonyságot ugyanis jobban szolgálja az egyébként is kötelező, szakszerűen elvégzett rendszeres karbantartás.

A törvénymódosító javaslat legfontosabb újdonsága, hogy kiterjeszti a készülékcserékre vonatkozó egyszerűsítési lehetőségeket. A jelenleg csak tervköteles eljárás keretében végezhető készülékcserék, a javaslat elfogadása után, bizonyos feltételek fennállása esetében, a földgázelosztó tervfelülvizsgálata nélkül elvégezhetők lesznek, de a kivitelezés minőségét és szakszerűségét (műszaki-biztonsági ellenőrzés!) ilyenkor maga a tervező köteles ellenőrizni. Jelentősen megnő tehát a tervező felelőssége, viszont az átalakítás gyorsabban, rugalmasabban elvégezhető. Ez tehermentesíti a gázszolgáltatókat, de elsősorban a felhasználónak jelent előnyt.

A MÉGSZ, mint a Gázipari Műszaki Szakbizottság tagja, arra törekszik, hogy a 11/2013. (III. 21.) NGM rendelet 6. § alatt szabályozott „meglévő gázfogyasztó készülék cseréje egyszerűsített eljárással”  lehetősége változatlanul biztosított legyen, és a törvény módosításában nevesített „készülékcsere” alatt a már szabályozott „meglévő gázfogyasztó készülék cseréje egyszerűsített eljárással” biztosított legyen. Ezen túl  további egyszerűsítési lehetőségeket is biztosítson a végrehajtására  irányuló miniszteri rendelet módosításával. A Magyar Mérnöki Kamara Gáz- és Olajipari Tagozata és Épületgépészeti Tagozata a fentiekkel kapcsolatos közös javaslatát a Nemzetgazdasági Minisztérium részére 2017. 10. 27. keltezéssel már benyújtotta.

2017. november 12.

Gyárfás Attila ügyvezető elnök
Magyar Épületgépészek Szövetsége

Módosítás dátuma: 2017. november 16. csütörtök, 10:35
 
Aktív Épületgépészek Klubja 2017-ben is az ország régióközpontjaiban! PDF Nyomtatás E-mail

LOGO AÉK 2017

Rendhagyó délutáni rendezvény az ország régióközpontjaiban novemberben!

Rövid, pörgős szakmai program + Kiss Balázs Illusion & Magic Show + szendvicsek, sör, üdítő + ismerősök, barátok, remek hangulat – 17.00-20.30-ig!

Helyszínek: Budapest, Szeged, Székesfehérvár, Pécs, Debrecen, Miskolc

Előadó cégek: Wilo, Comap, Hajdu, Klimaoprema, Zehnder

A részvétel ingyenes, de regisztrálni kell rá!

További részletek és regisztráció itt:
aktivepuletgepeszek.hu

 
A rendszerek biztonságáról – a szakszerkesztő ajánlja az Épületgépészt PDF Nyomtatás E-mail

Feltehetően kevesen vitatják, hogy az épületgépész tervező, gyártó és kivitelező szakemberek elsődleges feladata működőképes és gazdaságosan üzemelő berendezések és rendszerek megalkotása de nem kevésbé fontos, hogy a létrehozott rendszerek biztonságosak legyenek. Műszaki értelemben a biztonság veszélytől, káreseménytől és balesettől való mentességet jelent.

Az Épületgépész napokban megjelent októberi számának szakcikkeit a biztonsággal kapcsolatos gondolatok kötik egybe.

Ismert adat, hogy hazánk primerenergia-felhasználásában a vezető szerepet a földgáz tölti be. Ez a tény kiemeli Bayer Károly szakcikkének jelentőségét, aki a gázfogyasztó rendszerek utóbbi években megjelent és elterjedt biztonsági szerelvényeit ismerteti, kitérve a légbevezetőkre is.

Ugyancsak a tüzelőberendezések biztonságtechnikájához kapcsolódik Keszthelyi István cikke, amelyben a szerző az égéstermék-elvezetés összekötő elemeinek műszaki követelményeit, és az azoknál előforduló hibákat tárgyalja meg. Idevágó statisztikai adat, hogy Magyarországon a 2012/2013-as fűtési idényben zömében az égéstermék-elvezető rendszer hiányosságai miatt előforduló égéstermék-visszaáramlás következtében több mint 300 személy szenvedett enyhébb vagy súlyosabb szén-monoxid-mérgezést, és ezek közül 23-an életüket is vesztették.

Gyárfás Attila a gáz Műszaki Biztonsági Szabályzat időnkénti modernizálásának szükségességét hangsúlyozza cikkében, annak ellenére is, hogy vannak, akik éppen a biztonságra hivatkozva próbálják ezt megakadályozni.

Várkonyi Nándor írásában a technológiai hűtéstervek és hűtőkörök szakszerű és jogkövető tervezésének a humán erőforrást érintő akadályait ismerteti. A műszaki biztonság egyik fontos tényezője ugyanis a tervezésben és kivitelezésben résztvevő szakemberek felkészültsége, gyakorlata és szakismereteik folyamatos korszerűsítése, lehetőleg szervezett oktatás keretében.

Ugyancsak a biztonságot, pontosabban az energiahordozókkal való ellátásbiztonságot érinti Varga Pál címlapsztorinak választott szakcikke, amelyben a napelemes áramtermeléssel kapcsolatban nyújt sok hasznos információt. A németországi napelemes rendszerek árváltozására vonatkozó diagramjának tendenciáját más forrásból származó adatsorok is alátámasztják, amelyek szerint az európai piacokon az európai és a kínai gyártásból származó polikristályos napelem-modulok kb. 2012-ig tartó meredek árcsökkenése után már csak jóval szerényebb mértékű árcsökkenés figyelhető meg.

Az áramtermelő napelemek kifejlesztése ugyanakkor kiváló példája annak az innovációs gondolkodásmódnak, amelynek során a „ha kicsiben működik, próbáljuk meg nagyban is” vezérfonalat követik. A fényképezésben a fényméréshez használt, a napelemekhez hasonló működési elvű szeléncellák 1932. évi piaci megjelenése után 1954-ben az USA-beli Bell cég megépítette az első napelemet, amelynek a hatásfoka még csak kb. 5 % volt.

A biztonság iránti igényünk a fejlődés során újabb és újabb feladatok elé állít bennünket; gondoljunk csak a számítógépeink vírusok elleni védelmére, vagy a távirányított rendszerek idegen beavatkozás elleni védelmére. Alkalmanként meghökkentő megoldások is megjelennek. Az egyik autógyár fejlesztését az a felismerés indokolta, hogy a nagyon kevés folyadékot fogyasztó sofőrök kétszer annyit hibáznak, mint akik eleget ittak. Annak érdekében, hogy a sofőr automatikus figyelmeztetést kapjon arra vonatkozóan, hogy innia kellene, a kormányt egy különleges anyaggal vonják be, amely a verejtékből képes megállapítani a sofőr hidratáltsági szintjét.

Innen már csak néhány lépés az, az ember egészségének biztonságát szolgáló, és az egészségi állapotának változását diagnosztizáló WC-csésze, amelyről Barótfi István professzor úr az Épületgépész 2017. májusi számában megjelent, a vele készített interjúban tett említést. Lesznek tehát új feladatok az épületgépészetben a biztonságot illetően is! 

Dr. Vajda József

A lap első 20 oldalába itt tekinthet bele

 

Módosítás dátuma: 2017. október 27. péntek, 16:45
 
Sikeres klímás-légtechnikás szakmai nap PDF Nyomtatás E-mail

Több mint kétszáz épületgépész kolléga vett részt a MÉGSZ III. Klíma- és Légtechnikai Szakmai Napján, amelynek szervezésében a HKVSZ is részt vállalt.

Az egésznapos, mozgalmas és érdekes szakmai információs napon 20 márkaképviselő cég állított ki és 16 előadás hangzott el. Az előadók között volt dr. Szánthó Zoltán, a BME docense, Tuczai Attila veszprémi tervező, a megyei kamara szakcsoport elnöke, Tarsoly Dániel a klímavédelmi hatóság főosztályvezető-helyettese és Várkonyi Nándor a HKVSZ főtitkára. A program zárásaként Diós Tibor a HKVSZ elnöke mutatta be a hűtős-klímás szakképzés problémáit és hiányosságait, egyben jelezte, hogy a szövetség részt fog venni a NGM által kezdeményezett szakképzési reform alakításában.

Klíma 01

Klíma 02

Klíma 03

Klíma 04

Klíma 05

Klíma 06

Klíma 07

Klíma 08

Módosítás dátuma: 2017. október 27. péntek, 16:35
 
Üzemlátogatás a Fővárosi Hulladékhasznosítóban PDF Nyomtatás E-mail

Október 10-én tartotta meg a VII. Ipari és technológiai szakmai napot a Magyar Épületgépészek Szövetsége (MÉGSZ). A délelőtti szakmai előadások után a rendezvény résztvevői a Fővárosi Hulladékhasznostó Műbe látogattak el.

Délelőtt az alábbi előadásokat hallhattuk:

Vántsa Attila: Mérési megoldások az ipar számára.
Varga Attila: Ipari csarnokok energiatakarékos fűtése Zehnder mennyezeti sugárzóernyőkkel.
Egyházi Zoltán: Alacsony hőmérsékletű fűtési hálózatok alkalmazásának előnyei.
Kubinyi Antal: Lakásfűtő készülékek felületfűtésekkel és radiátoros rendszerre.
Boronkai Miklós: PAW frissvíz-modulok alkalmazási lehetősége ipari üzemek esetén.
Csernyik Ottó: Meteorológiai paraméterek szerepe az épületautomatikában.
Buzai Bálint: Megbízható megoldások ipari alkalmazásokhoz egy kézből a KSB-t.
Kiss Imre: Fogyasztásmérés és szabályozás az energiahatékonyság szolgálatában.
Fandák László: Spinkler szivattyúk a WILO kínálatában.

A hulladékhasznosító telephelyén a látogatók részére létesített bemutató teremben Sámson László hulladékkezelési igazgató tartott előadás, amelyben elmondta, hogy a Fővárosi Hulladékhasznosító Mű Magyarország egyetlen kommunális hulladéktüzelésű erőműve, melyet a Főváros Közterület Fenntartó (FKF Zrt) üzemeltet. A létesítmény feladata, hogy termikusan ártalmatlanítsa a Budapest északi felén keletkező települési szilárd hulladék mintegy 60 százalékát. A hulladékártalmatlanítás (létesítés kori szóhasználat szerint szemétégetés) távlati megoldása céljából 1976-ban született döntés egy szemét égetőmű létesítésére Rákospalotán, melynek kapacitása évi 350 ezer tonna.

A csehszlovák kazánokkal megépült és 1982-ben üzembe helyezett Hulladékhasznosító Mű átadáskor megfelelt az előírásoknak. Időközben azonban jelentősen szigorodtak a környezetvédelmi és energetikai követelmények, ezért szükségessé vált egy új füstgáztisztító berendezés létesítése és a meglévő kazánok felújítása. 2002. év decemberében a tervezéssel megkezdődött Magyarország egyik legnagyobb környezetvédelmi beruházása. A 2005-ben befejeződött rekonstrukciót követően évi 420 ezer tonna kommunális hulladék termikus hasznosítása vált lehetővé, és ezzel 13 ezer lakás fűtéséhez szükséges gőzt, és 45 ezer lakást ellátó éves villamos energia mennyiséget termel.

A Fővárosi Hulladékhasznosító Mű valamennyi paraméterében, emissziós értékeiben megfelel mind a hazai, mind az Európai Uniós környezetvédelmi előírásoknak és úttörő szerepet tölt be a hulladék energetikai hasznosítása terén. Jelenleg észak–Budáról és észak-Pestről szállítják be a kezelendő hulladékot, de a budapestiek által ismert lomtalanítási hulladékot is itt fogadják.

kép1A

A Hulladékhasznosító Mű látványos távlati képe

Az előzményekről

A magyar hulladékgazdálkodás jogi szabályozásának alapelvei között első helyen szerepel a megelőzés, amely elv alapján legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét, a környezetterhelés csökkentése érdekében. Ugyanakkor azt is ismert, hogy világszerte, így Magyarországon is egyre több hulladék keletkezik, amit sokan az életszínvonal emelkedésével magyaráznak. Még ha sikerülne is a hulladék mennyiségét csökkenteni, akkor is gondoskodni kell a képződött nagymennyiségű szemétről.

A megelőzés legfőbb eszközei közé tartozik az újrahasznosítást szolgáló szelektív gyűjtés. Ezt szolgálják az FKF Zrt. szelektív hulladékgyűjtő szigetei – melyek száma Budapesten mintegy 1000 – és a további 16 lakossági hulladékudvar. Az újrahasznosítható rész kiválogatása után két alapvető megoldás létezik: az un. lerakás és az elégetés. Mindkettőnek többezer éves hagyományai vannak, gondoljunk csak a falvak és városok gödreinek, üregeinek szeméttel való feltöltésére, vagy a napjainkban is élő őszi lombégetési gyakorlatra. Ezek mai modern megfelelői a hulladékdepóniák és a hulladékégető erőművek, ahogy újabban nevezik: „hulladékból energiát” („waste-to-energy”) létesítmények. Ezek felelnek meg az EU hulladék-keretirányelvének (2008/98/EK, 2008. november 19.), mely szerint az energetikai hasznosítással járó hulladékégetés feltétele, hogy nagyfokú energiahatékonyság mellett kell megvalósulnia.

A kontinens első szemétégetőit a XIX sz. végén az európai nagyvárosokban már működtették, ebből a fejlődésből Magyarország sem maradt ki. 1905-ben égetőműre vonatkozó javaslat került a székesfőváros közgyűlése elé, ahol rövid vita után elfogadták, de megépítése valamilyen ok miatt akkor elmaradt. 1907 táján Miskolcon és Fiuméban már működött kisebb kapacitású szemétégető. Ezek után évtizedekig nem foglalkoztak a budapesti szemétégető ügyével egészen1976-ig.

A hulladékégetés előnyei:

  • a keletkező hulladékok térfogatát és tömegét jelentősen csökkenti,
  • energiatermelés, a keletkezett hő hasznosítható,
  • korszerű füstgáztisztítási technológiával betarthatók a kibocsátási előírások,
  • közegészségügyi szempontból a leghatékonyabb.

A hulladékégetés hátrányai:

  • az égetés másodlagos szennyezéssel jár,
  • beruházási és üzemeltetési költsége magasabb a lerakásénál,
  • a települési hulladék heterogén jellemzői miatt anyag-előkészítés válhat szükségessé,
  • ökológiai szempontból kedvezőtlen, mert az anyag kikerül a körforgásból.

Az előnyökhöz még azt is hozzá lehet tenni, hogy az ilyen erőművek üzemanyaga, vagyis a települési szilárd hulladék, jelentős része nem fosszilis tüzelőanyag, tehát klíma-semleges, vagy ahhoz közeli módon termel villamos energiát.
 
A hulladékégetés és a keletkező füstgázok tisztításának technológiája évről-évre nagy lépésekkel fejlődik világszerte, mivel a legtöbb fejlett iparú országban a környezeti követelmények szigorodása mellett az energiaigények is növekednek. Így alakul a többszörös és párhuzamos előny: a hulladék-ártalmatlanítás, a klíma-semleges CO2 kibocsátású villamosenergia-termelés és a hulladék hő-hasznosítás.

Részletesebben a technológiáról

A beérkező hulladékszállító járművet a teherportán kialakított hídmérleggel megmérik. A beszállítást végző járművek saját súlyát a rendszer nyilvántartja, ezért gyorsan és pontosan meg tudják határozni, hogy egy-egy járattal hány tonna hulladék érkezett be. 

Ezután a járművek felhajtanak egy rámpával megemelt magaslatra, majd a zárt terű 10 000 m3-es hulladékbunkerbe ürítik a hulladékot. Itt két darab, egyenként 10 tonnás polipmarkolós híddaru összekeveri- homogenizálja a hulladékot, majd jelzésre az ellátandó kazán (melyből 4 db van) hulladékadagoló tölcsérébe (1) adagolja.

Miután a polipmarkoló segítségével a hulladékadagoló tölcsérre helyezték a hulladékot, az gravitációsan csúszik le az adagoló asztalra (2), ahonnan hidraulikus működtetésű adagolódugattyú nyomja be azt a tűztérbe. A hulladék elégetése egy speciális, 30 °-os lejtésű, hat hengerből álló rostélyrendszeren (6) történik. Az egyes rostélyhengerek fordulatszáma külön-külön fokozatmentesen szabályozható. A beadott hulladék kb. 30 perc alatt elég. A nem éghető visszamaradt salak vízfürdőben lehűtésre kerül. A salakból mágnessel eltávolítják a vasat. A salakot ezután a Pusztazámori hulladéklerakóba szállítják, ahol napi takaróanyagként hasznosítják.

Azért, hogy a bunkertér poros, bűzös szaghatású levegője ne kerüljön a légtérbe, ezért azt ventillátorral elszívják és kb. 140 °C –ra előmelegítik, s ezt a primerlevegőt ventilátor (3) nyomja át a rostélyhengeren keresztül a tűztérbe. Az egyes rostélyhengerekhez tartozó levegőelosztó kamrák (4) segítségével a tüzeléstechnikailag szükséges levegőmennyiséget, külön-külön lehet szabályozni.

kép2

Technológiai folyamatábra

A hulladéktüzelés megkezdése előtt a kazánok előírás szerinti hőmérsékletre való felfűtését el kell végezni. Ehhez földgáz elégetésére van szükség. A környezetvédelmi előírásoknak megfelelően az égés során keletkező füstgázoknak legalább két másodpercen át el kell érnie a 850°C-os hőmérsékletet. Egy-egy kazán felfűtése átlagosan 12 órát vesz igénybe. Alacsonyabb fűtőértékű hulladék esetén (ez nyáron a sok zöld és gyümölcshulladék beszállításakor szükséges) a tűztérben két darab, egyenként 2,6 MW teljesítményű stabilizáló földgázégő, és az első huzamban két darab, egyenként 16 MW teljesítményfokozó földgázégő szükség szerinti működtetésével biztosítható az előírt minimális füstgázhőmérséklet.

A füstgáztisztítás első lépése már a kazánban, a karbamid vizes oldatának a tűztérbe történő befecskendezésével bekövetkezik (10). Ezt a megoldást SNCR (szelektív nem katalitikus redukciós) denox-eljárásnak nevezik, amelynek lényege, hogy csökkenti a nitrogén-oxidokat. A karbamidot granulátum formájában szállítják a Hulladékhasznosító Műbe, ahol vízzel 40 százalékos koncentrációjú oldatot állítanak elő. A füstgázok 200-220 °C hőmérsékleten hagyják el a kazánberendezést és kerülnek át a füstgáztisztító rendszerbe.

A füstgáz szilárd szennyezőinek elő-leválasztása a kettős ciklonokban történik (11). Az eljárás során a gravitációs és centrifugális erő hatására a nehezebb fajsúlyú szennyezőanyagok a berendezésben leválnak. Ezt az anyagot zárt rendszeren keresztül átmeneti tárolásra egy tartályba továbbítják. A leválasztás hatásfoka 80-90 százalékos.

A füstgáz ezután a mésztej befecskendezésű abszorberbe (14) áramlik. Az abszorberbe helyezett mésztej-adagoló berendezés 8000 fordulat/perccel forogva porlasztja be a mésztejet, amelyben a savas jellegű gázok semlegesítése történik. Az abszorpció számára szükséges 140 °C körüli optimális hőmérsékletet a befecskendezésre kerülő víz mennyiségének szabályozásával érik el. Az eljárás fél száraz jellegéből adódóan nem távozik szennyvíz a rendszerből.

A dioxinok, furánok és a gőzfázisú higany adszorpciós megkötésére, aktív lignitkoksz adagolása történik a füstgázáramba (15). A nagy fajlagos felületű anyag jó hatásfokkal választja le a füstgázban található szerves szennyezőket és nehézfémeket. A füstgáztisztítás során kinyert anyagok, az Aszódi veszélyes hulladéklerakóba kerülnek.

A folyamat során túlhevített, 405 °C-os 40 bar nyomású gőz (29) keletkezik, amit a turbinára (22) vezetve energiatermelésre használnak. A nagyobb turbina elvételi csonkjáról távfűtésre alkalmas gőzt adnak ki. A maradék mennyiség a turbina kisnyomású házán is végighaladva megforgatja a generátort és azon keresztül villamosenergia-termelésre hasznosul. A turbina generátor-egység (23) névleges teljesítménye 24 MW. A kisebb turbinából kilépő gőz közvetlenül egy távhűtési hőcserélőn adja le maradék hőenergiáját, miután 3 MW villamos teljesítményt termelt a megforgatott generátor segítségével.

Ezen ismeretek meghallgatása után csoportunk két részre vált. A látogatók számára előírt útvonalon két csinos hölgy vezetett végig minket, bemutatva és ismertetve a folyamatában egymás után következő technológiai lépcsőket. Két impozáns létesítménynél időztünk leghosszabban. Az egyik a fentről megtekintett 10 000 m3-es hulladék fogadó bunker volt a polipmarkolóval, a másik pedig a 4 darab kazán, melyek közül háromban vizuálisan is láthattuk az égés folyamatát, a betekintő ablakokon keresztül.

Az üzem látogatás végén ismét visszatértünk a látogatók részére létesített bemutató terembe. Most már avatott szemmel néztük a bemutató terem jobb oldali részen látható technológiai folyamatsémát, a mellette található főbb műszaki adatokat és a környezetvédelmi értékeket (lásd a mellékelt ábrákat).

A bemutató terem baloldali részén, monitorokon élőképeket láthattuk a működő rendszerről (beszállító járművek mérlegelése, a hulladék beöntés a fogadó bunkerbe, markolós beadagolás a kazán fogadó garatjába, az égetési folyamat pillanatnyi állapota, a visszamaradt salak eltávolítás a vízfürdőből a mágneses vaskinyerés után).

A látogatás során felmerült kérdésekre Igazgató Úr válaszolt, majd ismertette a távlati elképzeléseket. Ezek szerint Budapest déli szektorának hulladékait egy újabban megvalósítandó 2. sz. Hulladékhasznosítóban kívánják majd fogadni, a budapesti kommunális szennyvíztisztítók mintegy évi 180 ezer tonna iszapjával együtt.

A Világgazdaságban megjelent információ szerint az 2017 első félévében megjelent tájékoztató felhívásban leírtak szerint a megvalósítandó 2. sz. Hulladékhasznosítóra olyan létesítménnyel lehet pályázni, amely képes évi 180 ezer tonna, 25 százalékos szárazanyag-tartalmú szennyvíziszap energetikai hasznosítására, megújuló forrásból évi 3,39 Petajoule energiát állít elő, és rendelkezik további 200,31 MW megújuló alapú energiatermelő kapacitással.

kép3

A Hulladékhasznosító Mű főbb jellemzői

kép4

A Hulladékhasznosító Mű szennyezőanyag kibocsátási értékei

Adott az is, hogy a beruházás révén mennyivel kell csökkennie az ország üvegházhatású gáz-kibocsátásának.

A leendő Hulladékhasznosító helyszínét a tenderkiíró Fejlesztési tárca nem jelölte meg, de a híradásokban elhangzott, hogy egy a központi régióban létesítendő, öt év alatt felépítendő létesítményről lehet szó.

Felhasznált forrásanyag: FKF honlap

Hódi János
2017.10.16.

Módosítás dátuma: 2017. október 20. péntek, 18:20
 
További cikkeink...
<< Első < Előző 1 2 3 4 5 6 7 8 Következő > Utolsó >>

1. oldal / 8