Az MGVE és a GOE rendezésében, október 5-én megtartott gázipari konferencia konstruktív volt, mert nem a gyakran halott panaszokat hallottuk, hanem műszaki megoldási javaslatokat a hazai kb. 92 ezer darab gyűjtőkémény (legalább 2/3-a üzemel) felújítására, különös tekintettel a 2015. szeptember 26-án életbelépett energiahatékonysági rendelet korlátozásaira.

A konferencia fő támogatóinak (GÉPÉSZ Csoport, Első Magyar Kéménygyártók Szövetsége) köszöntője után Versits Tamás, a Magyar Gázipari Vállalkozások Egyesületének (MGVE) elnöke ismertette az energiahatékonysági rendelet legfontosabb jellemzőit és javaslatot tett a rendelet előírásainak alkalmazásához szükséges legfontosabb célokra:
    - a készülékgyártók és a tervezők tájékoztatási kötelezettségeinek
       meghatározása;
    - egységes műszaki terminológia kialakítása;
    - az új fogalmak egységes értelmezése.

Versits Tamás emellett fölhívta a figyelmet a rendeletnek arra a hiányosságára, hogy míg a gyűjtőkéményekre csatlakoztatott B1 típusú, huzatmegszakítóval üzemelő fűtőkazánokra enyhébb követelményt ír elő, nem tesz kivételt az elmúlt években fölújított gyűjtőkéményes rendszerekben gyakran alkalmazott, un. turbós kazánok esetében. Annak ellenére, hogy ezek, bár nem teljesítik a szigorú energiahatékonysági szintet, sokkal biztonságosabbak és jobb hatásfokkal üzemelnek, mint a B1 típusúak. A meglévő gyűjtőkéményeket kisebb költségekkel lehet alkalmassá tenni a turbós kazános üzemre, mint a nedves füstgázzal üzemelő kondenzációs üzemre. Az előadók megvalósult példákon mutatták be a javasolt megoldásokat. Többen voltak azon a véleményen, hogy a jövő az újgenerációs, túlnyomásos gyűjtőkéményeké.

A fő problémát azonban nem a műszaki megoldások hiánya, hanem annak aránytalanul nagy költsége okozza, amit a hazai társasházakban lakó családok döntő többsége nem képes kifizetni. A műszakilag rugalmasnak tekinthető és lényegesen olcsóbb, oldalfali kivezetéssel szerelt kazánok telepítését az OTÉK gyakorlatilag tiltja, holott a szakmai szervezetek évek óta próbálják a túl szigorú tiltás enyhítését elérni az illetékes minisztériumoknál – ahogyan azt az itthon is harmonizált EU-szabványok is ajánlják.
Az előadók egységes álláspontja szerint a gyűjtőkémények megfelelő felújítása állami támogatás nélkül nem sikerülhet.

Vasas József, a Magyar Kereskedelmi és Engedélyezési Hivatal (MKEH) Piacfelügyeleti Osztályának vezetője ismertette a hivatal szerepét az energiahatékonysági rendelet végrehajtásában, kihangsúlyozva, hogy ellenőrző tevékenységük kizárólag az importőrökre, a gyártókra és a forgalmazókra terjed ki, a fogyasztókra nem. Meglepő, de szimpatikus kijelentést tett az EU energiahatékonysági rendelet hazai végrehajtásáról intézkedő 65/2011. Kormányrendelet értelmezéséről. Azon készülékek esetében, melyek uniós forgalomba hozatala a jogszabályban rögzített határidő előtt megtörtént, forgalmazása - ezen készlet erejéig - nem tiltható a vonatkozó EU rendelet szabályozása alapján. Ez azonban nem érinti és nem módosítja a készülékek felszerelését, üzembe helyezését szabályozó jogi normák, eltérő határidők alkalmazását. Ennek megfelelő állásfoglalást tett közzé az NGM által megbízott Gázipari Műszaki Szakbizottság – mint azt a Szakbizottság egyik tagja a panel beszélgetés keretében megemlítette. A Szakbizottság azonban erre választ nem kapott, a jogalkotó figyelmen kívül hagyta.

A CEN/TC európai szabványosító műszaki bizottság képviseletében Fazakas Miklós arra hívta fel a figyelmet, hogy a lokális fűtőberendezések (konvektorok) hazai szabályozása még nem történt meg, holott 2018-ban az ezekre vonatkozó EU rendelet is hatályba lép. Úgy járhatunk, mint a 813/2013 EU rendelet hazai szabályozása körüli kapkodással.

Az előadásokat követő panel-beszélgetés résztvevői igyekeztek válaszolni az előzetesen és a helyszínen feltett kérdésekre. A felmerülő műszaki kérdésekre elhangzott válaszok tartalmaztak néhány megfontolandó véleményt. Nem lehetett azonban egyetérteni a FŐKÉTÜSZ tájékoztatásával, miszerint ők a FŐGÁZ-zal kötött külön megállapodás szerint járnak el az új és a felújítandó gázfelhasználó rendszerek ellenőrzése során. Ez a megállapodás ugyanis különféle, a Gáztörvény végrehajtási rendeletében és a 11/2013.NGM rendeletben előírtakon túli követelményeket is támaszt a fogyasztók megbízásából eljáró tervezőkkel és szerelőkkel szemben. Sajnálatos, hogy a jogi szabályozási kérdésekre sem az NGM, sem a BM képviseletében megjelent képviselők nem tudtak megnyugtató, a felvetett problémák megoldását célzó válaszokat adni.

Az Országos Katasztrófavédelmi Felügyelőség képviselője megerősítette azt a kialakult gyakorlatot, hogy a kéményseprő által „felfedezett” szabálytalan szerelés esetében lehetséges az „életveszélyes körülmény” minősítés – függetlenül a műszaki-biztonsági helyzettől –, ami azonnali kizárást eredményezhet. A túlzott szigor sok esetben okozza a fogyasztók jogos felháborodását.

A konferencián elhangzottakat a beszélgetést moderáló Versits Tamás foglalta össze és fogalmazta meg azokat a javaslatokat, amelyek alkalmasak lehetnek az energiahatékonysági követelmények rugalmasabb szabályozására azokon a területeken, ahol a jelenlegi hazai értelmezés szerint ez a lakossági fogyasztók egy részére megoldhatatlan.

2016. október 7.

Gyárfás Attila ügyvezető elnök
Magyar Épületgépészek Szövetsége