Közismert, hogy a Gáztörvény (GET) február 1-én életbelépett módosítása csökkentette a földgázelosztói feladatokat, nevezetesen bizonyos, egyelőre szabályozatlan feltételek fennállása esetében megszüntette gázfelhasználói berendezések átalakításának (a GET szerinti megfogalmazással a készülékcserének) kötelező, előzetes tervfelülvizsgálatát és ezzel együtt az elkészült szerelési munka műszaki-biztonsági ellenőrzési feladatát is a tervező kötelezettségévé tette. A földgázelosztó tehát az ilyen tevékenységről csak utólag, a kötelező bejelentés kézhezvétele után szerez tudomást.

Az nyilvánvaló, hogy a tervező eddig is teljes körűen felelt az általa elkészített terv felhasználási célnak és a jogszabályoknak való megfelelőségért. A tervfelülvizsgálat eddig sem a felelősség megosztását célozta, de feltétlenül lehetőséget biztosított egyes tervezési hibák feltárására. Ebben a tekintetben az új „készülékcsere” eljárás növeli a tervező kockázatát, mert az esetleges hibákra jobb esetben a kivitelezés közben, rosszabb esetben csak utólag, valamilyen bekövetkezett kár kapcsán derül fény. Ráadásul az elkészült szerelés műszaki-biztonsági ellenőrzése nem csak olyan új, ellenőrzési feladat, amiben a tervezők jelentős hányadának nincs gyakorlata, hanem jelentősen kitágítja a tervezők felelősségvállalásának határait is.

Az esetleges tervezői, vagy a tervező által nem feltárt szerelési hibák okozta anyagi felelősségvállalás fedezete a tervezők számára kötelezően előírt felelősségbiztosítás, amivel a felhasználót ért esetenkénti kár anyagi terhei részben vagy egészében megtéríthető. A biztosítás költsége természetesen a tervezőt terheli.

A GET fenti módosításával csökkenhet a „készülékcsere” eljárás keretében elvégzendő tervköteles átalakítások átfutási ideje, ami főleg a felhasználó oldaláról üdvözlendő intézkedés. Még akkor is, ha a tervfelülvizsgálat és a műszaki-biztonsági ellenőrzés az egyetemes szolgáltatásra jogosultak körében ingyenes volt. Ezeknek a tevékenységeknek a díja ugyanis beépült a gáz árába.
A műszaki-biztonsági ellenőrzés díja viszont most a tervezőt illeti. Egyrészt a többlet feladat elvégzéséért járó díj, másrészt a megnövekedett kockázat díja. A tervező tehát jogosult a tervezési díj megemelésére, amit a felhasználó kénytelen megfizetni. Ennyibe kerül neki az átfutási idő – a kialakult gyakorlat szerint legfeljebb és átlagosan összesen 15 napos – lerövidülése. (Bárcsak a kéményseprő-ipari szolgáltató ennél általában jobban elhúzódó ellenőrzési tevékenysége is rövidülne!)

Az új helyzetnek nem minden tervező örül. Nem csak jó szakmai felkészültség, hanem megfelelő gyakorlati tapasztalat is szükséges ahhoz, hogy a tervezői munka ne csak kockázatvállalás, hanem alkotói tevékenység is lehessen, és mindamellett megélhetést biztosítson.

Gyárfás Attila, ügyvezető elnök
Magyar Épületgépészek Szövetsége