A minap másolatban megkaptuk a Mérnök Újság szerkesztőinek címzett alábbi levelet, amelyben a szerző a műszaki szaklapok szóhasználatából kiindulva fejti ki a magyar nyelv használatával kapcsolatos aggodalmait.

Tisztelt Szerkesztőbizottsági Elnök Úr!

Elöljáróban köszöntöm az élvezettel olvasott mérnök újság újabb időkben tapasztalt tartalmi, szerkesztésbeli változásait, a szakmai – társadalmi – emberi – családi tématerületek határmezsgyéin bőven arató cikkeket.

Régóta rendszeresen várom, majd türelmetlenül tallózom, olvasom a hazai és a nemzetközi területekről szóló kamarai beszámolókat csakúgy, mint a korábban aktívan művelt más szakterületeim havi lapjait (Épületgépész, fizikai szemle, stb.). Természetszerűleg szoktam máshonnan származó betűket is olvasni. Korábban napilapokat, cégtáblákat, hirdetéseket is; manapság kényszerűen már csak médiákat, logókat, a SmartCity számtalan tudat- és nyelvromboló csatornájából áradó nyelvi szemetet. Sajnos, e tekintetben az Ön lapja, a mi lapunk, sem lóg ki a sorból. A Szerkesztő Bizottságnak ugyan némi mentségéül szolgálhat, hogy gyakran a magyar törvények szavaiból, a minisztériumok nevéből és rendeleteik stb. szövegéből, meg az egyetemi tanszékek és tantárgyak megnevezéseiből is idéznek, de az innovációt, tendert, projekteket, konzorciumot, a BSc, MSc és PhD vizsgás manegerek és humánerők andertús endzsióinak nyelvi szennyáradatát elfogadhatatlannak tartom. Különösen akkor, amikor a dizájnos sztárkampuszon mentorálók és az ösanban szlófúúdot shoppingolók úgy mellékesen, nemcsak a katedráról, hanem önzetlenül, számtalan szakmai újságban is terjesztik, még az Ön közreműködésével is, az indokolatlan, érthetetlen, „szakmaiságnak” vagy a legújabb újdonságnak kinevezett izéiket. Természetesen nem a tranzisztorok, transzformátorok, ionok, bozonok és társaik magyarítatlanságát kifogásolom. A teljesen kétnyelvű oklevelek, hirdetések és egyéb írások ellen sincs semmi ellenvetésem. De nem kérek az előkelősködő, tudományoskodó preferátumok tendenciózus használatából, még a wörksopos TEAMSWORK fesztiváljaiból sem. Nehezményezem akár lustaságból, akár az eredeti latinra, akár az átvevő utódjára való angolkóros hivatkozásokat. Igaz, egy eredeti angol szöveg szótárazásakor igencsak kemény fejtörő és babra munka egy - egy angol szónak megfeleltetett, olykor 15 – 30 magyar árnyalatból kiválasztani a legkívánatosabb hazait.

A válogatást nehezíti a Magyar Tudományos Akadémia. Ráadásul minden magyar embert magyar analfabétának tekint mindaddig, amíg a számításba veendő nyelveket, meg helyesírásaikat és kiejtési szabályaikat meg nem tanulta. Akadémiai szinten. Ugyanis:

Laczkó K. – Mártonfi A. (OSIRIS Kiadó) alapjánA latin betűs írású nyelvekből átvett idegen közszavakat mindig a forrásnyelv helyesírásának szabályai szerint kell írni, az eredeti helyesírással. Törekedni kell a speciális betűk megőrzésére, akár mellékjeles latin betűkről (ä, š, å, ç, ÿ), akár különleges változatokról (đ, œ, ø), akár a hagyományos latin ábécé által nem alkalmazott alapbetűkről (a, ß, b) van szó. Kiejtésük szerinti átírásuk kerülendő.

A nem latin betűs írású nyelvekből származó tulajdonneveket és közszavakat is át kell írni az eredeti nyelv kiejtése és/vagy írásképe alapján. Nem mindig könnyű eldönteni, hogy egy nyelv latin betűs írású-e vagy sem (szerb, horvát, 4 féle japán, kínai, stb.).

A magyar nyelv ábécéje 40 betűs + 4 idegen betű (q, w, x, y).

A szavak betűrendbe sorolása a kiejtéstől független és íráskép alapú. Az idegen tulajdonnevek besorolása a névkiegészítők figyelembe vételével történik attól függően, hogy ezek a név szerves kiegészítői vagy sem. Kiragadott példák a besorolásra, a kiemelt betűk szerint kell rendezni: Van Allen, De Gaulle, Van Eyck, Van Gogh, Van der Graaff, Von Schwarz, stb.

A keltezés írására a lehetséges magyar változatok:

1994. június 14.; 1994. jún. 14.; 1994. VI. 14.; 1994. 06. 14. Egyáltalán nem ajánlható az angol 14.06.94. minta szerinti használat (amelyet pld. a szavatossági idő jelölésére alkalmaznak).

Német Anikó (Könyvmíves Könyvkiadó) alapján A magyar helyesírás betűíró, latin betűs, hangjelölő és értelemtükröző jellegű. A hangjelölő jelleg arra utal, hogy a magyar betűk a legtöbbször (az ly – j betűpár kivételével) más és más köznyelvi beszédhangnak felelnek meg; valójában a kiejtett hangokat jelölik, azaz az írott forma (az íráskép) nemigen tér el a kiejtéstől (vö. a franciával vagy az angollal). … A nyilvánvalóan idegen eredetű szavakat az idegen írásmód szerint, a már meghonosodottakat pedig a magyar szabályok szerint írjuk.

Magyar írásmód szerint írjuk

a latin betűs nyelvek általános használatú közszavait

bizonyos személy és földrajzi neveket

a nem latin betűs nyelvek közkeletű szavait.

Eredeti idegen írásmódjuk szerint írjuk

a latin betűs nyelvek nem általános használatú közszóit,

az átvett többszavas szólásokat, kifejezéseket,

a tulajdonneveket általában.

A keltezés írására a lehetséges változatok:

1848. március 15.; 1848. márc. 15.; 1848. III. 15.; 1848. 03. 15.

Arról sehol nincs szó, hogy a 3 – 4 – …… leütéssel képzett FIDIC, VIP, HBO, NHKV, MVM group, UPC, email, stb. betűszavakról honnan lehet/kell? tudni szülőanyjának nyelvi hovatartozását? És miért kell ezt egy magyarnak tudni, ha az elvben(?) magyar szöveget Magyarországon egy másik magyarnak írja vagy magának olvassa? Az akadémiai jó példa nyomán már elvették az eredendően 40 – 44 betűből/hangból álló anyanyelvem építőköveit a 26 betűs latin/angol karakterkódkészlet kedvéért. Ráadásul a bináris osztatú műveltséggel bírók (a félig-meddig műveltek) a korszerűség, a digitalizáció térhódítása nyomán még ki is röhögtetnek (a TV hírműsoraiban mondva – mutatva – magyarázva a példát) ha magyarul olvasok.

Nemcsak ez a hiba, vannak még mások is! Ezek egyik igen fertőző megjelenési formája, a külföld-majmoláshoz társuló igénytelenség, a pongyola fogalmazás, az idegen szavak, szóalkotások nemcsak sete–suta átvétele, hanem már az anyanyelvünk szerkezeti formáit is tönkre tevő, főleg az amerikás angolkórban megnyilvánuló tükörfordítások és ragozási (pontosabban: ragozatlansági) szokások terjedése. A magyar sajtóban már évtizede, de a hivatalos közleményekben is egyre gyakoribb a magyar nyelvtan mellőzése. Helyette valami olyan szókeverék terjed, amely már nem a gondolatok szabatos közlését szolgálja, hanem az egyértelmű állásfoglalást mellőzi, az író – beszélő szakmai, sőt szellemi hiányosságait igyekszik leplezni. Ezért az anyanyelv oktatása és a nyelvápolás mellett fokozott gondot kellene fordítani a szakmai ismeretek terjesztésén túl a magyar szakmai nyelvre, az öntudat formálására, az általános igényességre, azaz a nemzeti kultúrára is. Jó példa a ragozási szokások fejlődésére: Volt egyszer a Kommunisták Magyarországi Pártja, aztán lett a Magyar Dolgozók Pártja. Mióta van a 2001. évi XCVI. törvényünk a gazdasági reklámok és az üzletfeliratok, meg egyes közérdekű közlemények magyar nyelvű közzétételéről, azóta vannak az ilyen – olyan HUNGARY kft -k. Ezek egy színmagyar változata: Pest Megyei Kormányhivatal Élelmiszerlánc-biztonsági, Földhivatali, Növény- és Talajvédelmi, Erdészeti Főosztály Földügyi és Földmérési Osztály.

Nem tudom, hogy trendi vagyok-e, vagy ókonzervatív? Magyar vagyok-e vagy sem? A MAGYARORSZÁG VEZETŐI ENGEDÉLY feliratú, többnyire magyar nyelvű igazolványomban a 14. Államp: HUN szöveg melletti kódtáblázat 11. Érvényesség kezdete, 12. Érvényesség vége rovataiban a dátumok az egyáltalán nem ajánlható angol 14.06.94. keltezési minta szerintiek. Aztán e levelemben sem szakmai, sem életkorbeli, se rokonsági alapon nem tegeződöm a napi nyegle divat szerint. Nem szólítom Önt Magának (még ha magázva is írok), a klasszikus Hallja Kend Nagy, de a közvetlenkedő Kedves Jánosom sem fakad ki belőlem úgy, mint a legutóbbi forgalmi ellenőrzés alkalmával az engem udvariasan vizsgáló, védő és őrző ismeretlen Úrból.

Arany200, Siófok50, Paks II, Terminál 2b, M0, M1, M2, … heted hét határon kerülik a hagyományos formákat. Tanúként idézem II. Rákóczi Ferencet és legalább tizenhat Lajos királyt. Akadémiai, kormányzati előírásokkal, az anyanyelvi érettségi vizsgák új követelményeivel sikerült kialakítani és meghonosítani egy legújabb magyar nyelvjárást az élelmiszerek kívánatos fogyaszthatósági határidején belül. Gyökeret eresztett már a magyar falusi piacokon a paprika piros magyar, meg a szőlő brazil is. Rövidesen marha nagy lesz a nagy marha is. Mert szerinte (és főleg az írástudók szerint) semmi különbség sincs a vezet, a vezető, a vezetés, a vezetőség közt. Csak vezetés van. Neki a falnak. Miközben tanárok körében ismert tény, hogy az általános és középiskolás diákok számítógép nélkül már nem tudják elképzelni életüket, valamint nagy részük kevéssé szereti a természettudományos tárgyakat, köztük a fizikát. A fizikai megismerés elkerülhetetlen mérések, adatrögzítések, majd azok elemzése nélkül. Pedig a mai fiataloknál az első mérések lendülete gyorsan átvált az „Ezt már unom” kategóriába. Mert a számításos feladatoknál sarkalatos nehézség, hogy a mértékegységek és a számtani alapműveletek elsajátítása komoly gondot jelent. [3]

Hová lettél anyám nyelve? Állítólag ragozós fajta voltál. Állítólag.

Nemrég akadémiai lektor véleményét olvastam:

1. Semmi ésszerű okát nem látom, hogy az Összefoglaló "Összefoglalóként"-nek, a Bevezető "Bevezetőként"-nek, az Alapadatok "Az Alapadatokról"-nak, ..., a Zárszó "Zárszóként"-nek legyen nevezve. Szerintem ezeket a modoros ragozott formákat fel kéne váltani az egyszerű, bevált változattal. Az zavartalanabbá tenné az olvasást.

2. Lehetőség szerint rá kéne venni a szerzőt, hogy a nehezen követhető, modoros, zavaros megfogalmazásokat átírja egyszerűbbre (pl. "Az idő mérésének mikéntjei és a mindennapi élet érdekei az ősi napórákban találkozva öltöttek testet." Nekem percekbe telik, mire egy "miként" és egy "érdek" találkozását, majd ennek nyomán a testet öltésüket elképzelem, és nem sokat nyerek vele, amikor sikerül.)

Tisztelettel

Siófokon, 2018. szeptember 25.-n

Dr. Molnár János